A sebességváltó-csökkentő motorok rögzített{0}}sebességcsökkentő motorok. A sebességarány és a motor kiválasztása után a végső kimeneti fordulatszám rögzítésre kerül. A gyakorlati alkalmazásokban azonban számos helyzetben szükség van a fordulatszám változtatására, mint például az eszterga orsófordulatszámára, a különféle keverők keverőtengely-fordulatszámára, valamint a szállítószalag sebességére a különböző cikkek szállításához. A sebesség beállításának módja nagy aggodalomra ad okot a mérnöki technikusok számára. Az alábbiakban röviden ismertetjük a mérnöki munkában használt különféle sebességszabályozási módszereket.
1. Lépcsős sebességszabályozás: A pólus{1}}sebességszabályozás a legegyszerűbb és leggazdaságosabb sebességszabályozási módszer. Mindazonáltal kis és közepes teljesítményre (2 kW alatt) és ritka indítású alkalmazásokra korlátozódik. Jellemzően csak két sebességbeállítása van, és az elérhető sebességarány viszonylag kicsi (1:2-6), legfeljebb három sebességbeállítással. Egyes speciális iparágakban, mint például az esztergagépeknél, a sebességváltóval ellátott sebességváltókat gyakran alkalmazzák a fokozatos sebességszabályozáshoz. Bár több sebességbeállítás is elérhető, a sebességtartomány nem nagy.
2. A fokozatmentes sebességszabályozás mechanikus és elektromos típusokra osztható. Az előbbi módszer általában egy mechanikus fokozatmentes fordulatszám-szabályozó (főleg szíj-típusú vagy súrlódó-tárcsás típusú) behelyezését jelenti a motor és a sebességváltó közötti csatlakozáshoz. Előnyei a zökkenőmentes sebességszabályozás, az egyszerű felépítés és a zord környezetekhez való alkalmasság; hátránya a kis sebességszabályozási tartomány (általában 1:10-en belül), valamint a szíj és a súrlódó tárcsa fogyó alkatrészek, amelyek rendszeres karbantartást és cserét igényelnek. Ez utóbbi módszer magában foglalja az aszinkron motorok kaszkád fordulatszám-szabályozását, a rotor ellenállás-fordulatszám szabályozását vagy az egyenáramú motorok feszültségszabályozási sebességszabályozását.